A vajai Ibrányi család a XVII. sz. derekán az egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb családnak számított Szabolcs vármegyében. Ibrányi László sorsa, élete nagyon homályos még a történészek előtt is, hiszen nagyon kevés levéltári anyag áll rendelkezésre. Fiatalon nősült. Felesége Bélaváry Éva, akitől 5 gyermeke született. Második felesége Csató Judit.

Thököly Imrével való kapcsolata a rendelkezésre álló dokumentumok alapján 1682 augusztus 27-ére vezethető vissza. A Thököly féle harcok után az eperjesi vésztörvényszék egyik gyanúsítottja lett és Tokaj várában raboskodott. A "kuruc király" bukása után Szabolcs vármegyei hívei és katonái az akkori főispán, Barkóczy kezébe letették a császárnak szóló hűségesküt. Ezt cselekedte Ibrányi László is 1685-ben. 1685-től 1689-ig Szabolcs vármegye esküdt ülnöke, 1691 és 1696 között táblai ülnök. A harcok befejeztével visszahúzódott ibrányi várkastélyába, amit ismételten fel kellett volna újítani.

A vereség után Schultz tábornok megszállta a várat, s amikor a hűségeskü után kivonult belőle katonáival, alaposan helybenhagyták a védfalakat és az épületeket is.
Ibrányi László Felső-Magyarország leggazdagabb urához, a fejedelmi családból származó Rákóczi Ferenchez fordult segítségért. A "Méltóságos Fejedelem Felső-Vadászi Rákóczy Ferenchez" írt levelében az alábbiakat kérte:

"...Az ibrányi elpusztult kastélyomat újjá kellene építeni. Nincs olyan erdőm közel hozzám, melyből oldalnak, tetőnek való fákat és karókat hozathatnék. Kérem Nagy Jó Uramat, kegyeskedjék tisztének olyan parancsot adni, vagyis comissiót adatni arra, hogy a Nyíregyházi Erdőkből egy néhány szekér fát hozathassak, amit Nagyságodnak alaposan megszolgálok. Méltóságos Uramat ezúton is instálom. Feles jobbágyaim vannak Méltóságód helyeiben, úgy mint Bereg-Szászban, Váriban, Tarpán, Hernádkomorón, Halmiban, Nyíregyházán és sok másfelé, mivel örömmel szolgálhatok. Maradok igaz leghívebb méltatlan alázatos szolgája.

Ibrány, die 31. máj. 1694. Ibrányi László. "

A kért segítséget Rákóczitól megkapta, elkezdhette a vár felújítását. Épített és várakozott. Várta a kedvező alkalmat, hogy újra szembefordulhasson a gyűlölt Habsburgokkal.

Thököly halálát követőn nem kellett egészen két évig várakoznia az alkalom megérkezett. II. Rákóczy Ferenc - akinek nevelőapja Thököly, a "kurucz király" volt - 1703. június 14-én néhányadmagával átlépte a lengyel-magyar határt, hogy elindítson egy sok-sok dicsőséggel és kudarccal tele, nyolc évig tartó szabadságharcot.

Majd háromszáz évvel ezelőtt nem volt kiépített hírszolgálat, mégis szinte szárnyakon érkezett a hír: Rákóczi haddal jön megszabadítani az országot a német fosztogatóktól. Ibrányi László nagyon várta ezt az értesítést, de nem nagyon mozgolódhatott már csak ezért sem, mert Thököly hadaiban vezetőként szolgált, s ezért a németek folyamatosan szemmel tartották. De Tokaj közelsége is - ahol számottevő német helyőrség tartózkodott - megfontolásra késztette a kuruckodni akarót. Amikor azonban Rákóczi elérte a Tiszát, Ibrányi is szervezkedni kezdett, és a hozzá hasonló gondolkodású szabolcsi nemeseket magához hívta, s bezárkóztak az ibrányi várba.

A nemesek másik része, amelyik fanyalogva beszélt Rákócziról, Várdába húzódott, s bizony eleinte ellenségesen viselkedett az érkezőkkel szemben. Parasztfelkelésnek vélték a kezdeti eseményeket, mivel Esze Tamás talpasai keltek át először a Tiszán. A tiszai átkelést követben - július 18-án - Rákóczi Naményban csatlakozásra szólító felhívást adott ki, amelynek hatására sok nemes - közöttük Ibrányi László is elsőként - állt Rákóczi mellé. Tíz nap múlva - július 29-én - a kurucok elfoglalták Kállót, a helyőrség csatlakozott hozzájuk. S tulajdonképpen ők vetették meg a kuruc haderő későbbi tüzérségének az alapját. Ez az esemény a szabolcsi nemesség egészét Rákóczi hívévé tette. Rákóczi augusztus elején Diószegen (Bihardiószegről van szó, amelyik település ma Romániában, az érmelléken található) táborozott, s ide mentek a szabolcsi "átállók" is.

A szabadságharc vezére augusztus 25-én Ibrányi Lászlót nevezte ki a szabolcsiak parancsnokának, s rábízta a Tisza mentén - Tokajtól fölfelé - kialakított védővonal parancsnokságát. Ibrányi katonái elsősorban nemesek voltak, de akadt közöttük jócskán jobbágy is. Maga Ibrányi László írta 1704. január 10-én Ugocsa főispánjának, Ramocsaházy Györgynek: "Minden jobbágyim katonává löttenek".

Az Ibrányi László alá rendelt katonák zöme nem szokta a hadi fegyelmet, csavarogtak, a parancsot nem teljesítették, a tiszteknek nem fogadtak szót, még fosztogattak is. stb. Ezért Rákóczi a fegyelem megszilárdítása céljából e seregrészhez küldte Orosz Pál ezredest, Kos Mihály hajdú- és Borbély Balázs lovasezredével együtt. Oroszék rendet teremtettek. Erről Orosz jelentést küldött Rákóczinak, aki szeptember 6-án többek között ezt válaszolta: "...reméljük a preadálástúl és egyéb rendetlenségektől is kegyelmed meg fogja tiltani és zabolázni őket". Az erőskezűségnek az eredménye már meg is mutatkozott szeptember 2-án, amikor is elfoglalták Sárospatakot, s ostrom alá vették Tokaj várát.

A sikeres hegyaljai hadműveletek szükségtelenné tették a Tisza melletti vigyázó seregrész helybenmaradását, amelyre Ibrányi László még Diószegen kapott parancsot Rákóczitól. Ezredével előbb a felvidéki, majd a dunántúli harcokban vett részt. Ez utóbbi hadműveleteknél már az időközben Rákóczihoz pártolt Károlyi Sándor gróf volt a főparancsnok. Ibrányi László dandárja zömmel lovasokból állt, s amikor Károlyi háromszor is betört Ausztria területére, ezekben a portyázó, száguldozó, rémületkeltő harcokban ők is jeleskedtek. De helytálltak a győztes szomolányi ütközetben is 1704. május 28-án, majd ezt követően portyázásaik során "Bécs alját nyaralták".

Ez volt a helyzet 1705 tavaszán is, de vissza kellett fordulniuk. Dandárját Rátki és Bezerédi egységével együtt Vas megyébe rendelték. Jánosházánál éjszakáztak, amikor Pálffy császári tábornok április 1-jén hajnalban rajtaütött az ébredező kurucokon. Túlerőben voltak, váratlanul támadtak, s az egyenlőtlen küzdelemben a császáriak levágták Ibrányi ezredének jó részét. Oly rövid ideig tartott a küzdelem, hogy sem a távolabb éjszakázó Rátki, sem Bezerédi nem tudott beavatkozni.

Ibrányi László is holtan maradt a csatamezőn. A hősi halált halt ezereskapitány négy fiúgyermeket hagyott hátra, aki közül kettő a későbbiek során a "nagyságos fejedelem" nemesi kompániájában szolgált.

Rákóczi majdnem egy év múlva kapott teljes bizonyosságú hírt Ibrányi László hősi haláláról. Ekkor küldte az alábbi levelet Ugocsa megyének:

"lllustrissimi stb. Néhai Tekintetes Nemzetes Ibrányi László Ezereskapitánynak a haza közügye folyásában ellenségünk fegyvere által vitézül elesvén magamaradott árváinak gyámoltalanságukat kegyelmes consideratioban vevén azoknak, úgy jószáguknak gondviselésére Nemzetes vitézlő Ramocsaházy György prefektus hívünket Tutorul preficiálunk, hogy nem-csak személyekre viseljen az említett árváknak gondot, hanem minden ügyes-bajos dolgukban legyen segítője és pártfogója.
Datum Agrie, die 15. Marczy 1706. Rákóczy."

A fejedelem Ibrányi László árvái mellé Ugocsa megye főnökét rendelte gyámul (tutorul), mivel azok apjuk halálakor még kiskorúak voltak.

Forrás:

• Ibrányi Hírlap - Hegedűs Dezső: Államiságunk ezer éve
• Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 1999/1 sz. - Koroknay Gyula: Ibrányi László. Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc ezereskapitánya (1658 - 1705)