Kulturális élet Ibrányban, az 1900-as évektől napjainkig.

Településünkön intézményes keretek közötti közművelődésről jószerivel csak 1945 után beszélhetünk, egyéni kezdeményezések, valamint civilszervezetek, egyházak, iskolák keretében azonban már jó száz évvel ezelőtt is történtek próbálkozások.
Az első civil szervezet 1889-ben, „Művelődési Kör" néven alakult, Bandár Miklós református kántortanító jóvoltából, 110 taggal és 200 ft. készpénzzel. A szervezet 1895-től könyvtárat is működtetett, melyből két kötet a helytörténeti gyűjteményben ma is látható. (A könyvtár gyűjteménye később a reformátusok könyvtárába épült.)
A Művelődési kör fontos szerepet játszott az 1896-os Millennium méltó megünneplésében is. Gazdag kulturális műsoruk sokáig emlékezetes maradt.
A kör vezetője, az igen művelt Bandár Miklós rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat, elsősorban a méhészettel foglalkozóknak.
1898-ban, a Földművelési Minisztérium támogatásával jött létre az első népkönyvtár, melynek 1899-ben az FM. Díszes szekrényt és 168 kötet könyvet ajándékozott. Ez a gyűjtemény, - amely később a leventék könyvtárába olvadt, - tekinthető a mai könyvtár ősének.
Az 1890-es években alakult Önkéntes Tűzoltó Egyesület szintén vállalt kulturális feladatokat: a tűzoltókból alakult zenekar rendszeresen lépett fel az ünnepi rendezvényeken, illetve bálokon. Ezen kívül színjátszó csoportot is szervezett, illetve működtetett.
Mivel 1928-ig nem volt Ibrányban olyan középület, amely nagyobb rendezvényeknek helyet tudott volna adni, gyakran a kocsmák nagytermeiben, a Bakosi Ferenc pajtájában, illetve a szabadban, a „Lapos"-on léptek fel a vándorcirkuszosok, illetve vándorszínészek.
1928-29ben, gróf Klebersber Kunó oktatási programja keretében, mind a katolikusok, mind a reformátusok új, összenyitható tantermű iskolákat kaptak. Ettől kezdve főleg ezek lettek a kulturális rendezvények központjai. Ide került az első mozi is, melynek felszerelését báró Sédeni Ambrózy György ajándékozta Ibránynak. Ennek működése ráfizetéses volt, ezért mindössze két évig üzemelt, majd a vetítő-felszerelés eladásra került. Ezt követően, 1940-ig, csak vándormozisok jártak Ibrányba. Ekkor, Hegedűs Rudolf magánvállalkozásaként, egy igen korszerűnek mondható mozi épült.
Az összenyitható tantermű iskolák megépítése után mindkét egyház, szinte egymással versenyezve, szervezte a kulturális életet. Különféle ifjúsági szervezetek jöttek létre, pl. a KIE, (Keresztény Ifjúsági Egyesület) az RKIE, (Református Keresztény Ifjúsági Egyesület), valamint a KALOT (Katolikus Legények Országos Tanácsa. A református parókián külön helyiség is épült a fiatalokkal való foglalkozáshoz. Farkas Mihály segédlelkész irányításával verseket tanultak és szavaltak, felolvasásokat tartottak. A KIE keretében, - melynek vezetője Kulcsár János volt,- cigányzenekar is alakult, amely több min három évtizeden át működött. A zenekar híres tagjai voltak: Németh János és Gusztáv, Szurdoki Béla és Ferenc valamint Tarr József. (Az együttes cimbalmát a helytörténeti gyűjteményben őrizzük.)
A katolikus legények és lányok népi tánccsoportot alakítottak.
Aktívak voltak mindkét egyháznál a felnőttek is. Színjátszó csoportjaik nagysikerű előadásokat tartottak, melyeknek emlékét a helytörténeti gyűjteményünk archív fotói is őrzik. Elsősorban népszínműveket adtak elő; A piros bugyelláris, A falu rossza, Liliomfi, Vihar a Hargitán stb. A színjátszó-csoportok és más kulturális csoportok vezetői elsősorban lelkes tanítók voltak.
Egy lelkes tanító, Takács Ferenc volt a nagysikerű és híres Református Énekkar vezetője is. A két világháború között nemcsak helyi, hanem országos sikereket is arató dalárda dísz-zászlóját, elismerő okleveleit, valamint az ezüst babérkoszorúját, melyet gróf Dessewffy Aurél készíttetett 1931-ben, ugyancsak a helytörténeti gyűjteményünkben található.
Szintén egy lelkes tanító, Tomasowszki János jóvoltából került sor 1932-től több alkalommal, sikeres analfabéta tanfolyamokra.
Gyakoriak voltak Ibrányban a bálok is. A fonó és fosztó bálokat elsősorban a gazdák portáján tartották. Gyakran rendeztek bálokat a tűzoltók is.
A két világháború közötti leventemozgalomnak szintén voltak olyan mozzanatai, illetve eseményei, amelyek a kulturális és sportélethez kapcsolhatók. (hazafias versek és dalok, földrajzi és katonai ismeretek tanulása, magasugró-, és kötélhúzó versenyek, stb. Az 1898-ban alapított népkönyvtár állománya a leventekönyvtárba olvadt.
1945 fordulópontot jelentett a kulturális életben is. A gazdátlanná vált, - nagyteremmel és színpaddal rendelkező, - Bleuer kastély lett a művelődés otthona. Itt tartották a kulturális rendezvényekkel egybekötött gyűléseiket az újjáéledő különféle pártok is.
Az első, un. „szabadművelődési ügyvezető" Hegedűs Dezső tanító volt. Ő és tanító kollegái voltak a pezsgésnek induló kulturális élet motorjai. Színtársulatot, szórakoztató, valamint kamarazenekart hoztak létre, ismeretterjesztő előadásokat és bálokat szerveztek. Hegedűs Dezsőn kívül igen aktív munkát végzett Márkus László, Kovács Sándor, Horváth János és még sokan mások.
Újabb fordulópontot jelentett a művelődés terén egy új, akkor igen rangosnak számító kultúrház felépítése. Az 1960-ban átadott intézmény első igazgatója is Hegedűs Dezső lett, aki csekély tiszteletdíjért végezte töretlen lelkesedéssel, igazi a néptanítóként a kulturális munkát. Első lépésként szerződést kötött az Állami Déryné Színházzal, amely ettől kezdve rendszeresen tartott nagysikerű, teltházas előadásokat. (Nebántsvirág, Hawai rózsái, Csárdáskirálynő, stb.

1962-ben főállású igazgató került a Hámán Kató nevét viselő kultúrház élére Békési Józsefné személyében, őt a nyugdíjba vonulása után sorrendben Gulácsi Barnabás, Puskás Gusztáv , majd Fábián Sándorné követte. Valamennyien nagy igyekezettel látták el az alaposan megváltozott társadalmi igények miatt nem könnyű feladatot.
Az új kultúrház megépítése a könyvtár életében is fordulópontot jelentett. Ebben kapott végre először önálló helyiséget az l960-ig népkönyvtárként, majd 1960-tól tanácsi könyvtárként szereplő, egyre gyarapodó gyűjtemény. Az egymást váltó tiszteletdíjas könyvtárosokat 1964 január 1-től Gosztonyi Tibor követte főállású könyvtárosként. Az akkor 3000 kötetes könyvállomány dinamikusan nőni kezdett, az 1970-es évektől kezdve zenei részleggel is gyarapodott, majd 1973-83 között az intézmény, 3 fősre gyarapodott létszámmal, körzeti feladatokat is ellátott; 22 környező könyvtár szakmai, módszertani és operatív segítését végezte. A rendszerváltás szemléletváltást és nagyobb mozgásteret hozott a könyvtárosoknak (is.) A hagyományos könyvkölcsönzés mellett sorra indultak az új szolgáltatások; videokazetta és CD kölcsönzés, igazolványkép készítés, könyvkötészet, spirálozás, fénymásolás, antikvárium, s végül számítógép-használat, valamint internetezési lehetőség. A könyvtár különféle dokumentumainak száma összességében ma már meghaladja a 40 000 db-ot.
1992 decemberében került sor, - a gazdasági racionalitás jegyében,- a kultúrház, a könyvtár, a helytörténeti gyűjtemény összevonására. Az integrált intézmény vezetője Gosztonyi Tibor könyvtárvezető lett.
A Közösségi Ház elnevezésű, összevont intézménybe tagozódott be az 1993 júniusától megjelenő Ibrányi Hírlap is, melynek alapítója és főszerkesztője Dr. Nagy Ferenc lett. Őt néhány évvel később Pusztai József iskolaigazgató követte..
2004, január 1.-től, GosztonyiTibor nyugdíjba vonulása után, ifj. Trencsényi Imrét nevezte ki a képviselőtestület az intézmény élére.
Igazi áttörést és fordulópontot jelentett Ibrány közművelődésében az új, korszerű művelődési központ megépítése, majd átadása 2005 márciusában. Az ILMK (Ibrányi László Művelődési Központ) méltó helyet biztosít a város sokszínű kulturális életének.