Az új művelődési központ alagsorában, közel 500 négyzetméteres kiállítási térben került sor a település közel 10 ezer éves történelmének és néprajzának széleskörű bemutatására, régészeti emlékek, tárgyak, dokumentumok, fotók segítségével.

Főbb témakörök:

• A csiszolt kőkorszak tárgyai, eszközei, - a lelőhelyek feltüntetésével. (i.sz. előtt kb. 8000évtől kb. 5000 évig.)/szakócák, kőbalták, obszidián kések, kaparókések, nyílhegyek, magkövek, őrlő- és csiszolókövek, agyagedény-cserepek
• A rézkorszak emléke: l db. Rézcsákány
• A korai bronzkor emlékei.(cserepek)
• Népvándorláskor emlékei: szarmata és avar kori agyagedények.(sírmellékletek) + Feketehalom (kurgán)
• A honfoglalás emlékei és tárgyai.(fotók az Esbó-halmi leltekről, + néhány tárgy az iskolaudvaron feltárt sírokból

• A feudalizmus évszázadainak emlékei. Az ibrányi vár és a műemlék ref.templ., fénymásolt dokumentumok, pl. az Urbárium ibrányi adaptációja
• Az Ibrányi családra vonatkozó dokumentumok, festmény-másolatok
• Az 1848-49-es szabadságharc ibrányi emlékei
• Térképek az 1860-as évekből
• Agrárszocialista mozgalmak
• A millennium évei
• A 20. szd.-i polgárosodás évei
• Az ibrányi Református Énekkar relikviái
• Az I. világháború dokumentumai, tárgyi emlékei
• Az Ibrányi Felekezeten kívüliek gyülekezete. Élet a két háború között
• A II.világháboru tárgyi és fotó- dokumentumai
• 1945-1993 közötti időszak bemutatása fotók és más dokumentumok alapján
• A várossá válás és az azóta eltelt időszak bemutatása fotódokumentumok alapján

Külön gyűjtemények:

• iskolatörténeti sarok
• az ibrányi zsidóság emlékei
• Temetői emlékek, sírjelek, fotók, ibrányi közéleti emberek élete
• Háromgenerációs cipészműhely
• A szövés, fonás eszközei és termékei
• A régi paraszti élet eszközei, tárgyai. A sütés- főzés tárgyai
• Fából készült szoborgyűjtemény a világ különféle helyeiről. (Dr Berecz János ajándéka)
• Ibrány fontosabb látnivalóit bemutató fotók
• Paraszti lakóház: szoba, kamra, pitvar

Ibrány Nyíregyházától Északra, mintegy 30 km-re, a Tiszától 6 kilométerre fekvő, 7100 lakosú kisváros a rétközi tájegységben. Az 50-60 ezer évvel ezelőtt kialakult mocsaras, lápos, erdős, folyókkal és dombhátakkal szabdalt vidék kitűnő életfeltételeket nyújtott az itt letelepedni vágyóknak. A víz- és árvízmentes dombok az otthonteremtésre és némi földművelésre, a vizek, mocsarak, nádasok, erdők és rétek pedig a gyűjtögető, vadászó, halászó, valamint állattartó életmódra adtak gazdag lehetőséget egészen a Tisza szabályozásáig. Ez a természeti környezet ugyanakkor biztos védelmet jelentett az ellenséggel szemben.
Nem csoda hát, hogy a Rétköz, s benne Ibrány már az őskortól kezdve szinte folyamatosan lakott hely volt. Ezt bizonyítják a város határából előkerülő gazdag kőkorszaki leletek, (obszidián magkövek, kaparókések, nyílhegyek, kőbalták, cserépedény-töredékek) valamint a réz-, bronz-, és keltakori, valamint szarmata leleteink. De lakott hely volt Ibrány a honfoglalás idején is. Ezt igazolja, hogy Ibrány határában, az Esbó-halmon tárták fel a megyei múzeum munkatársai az ország egyik legnagyobb, 269 sírt magába foglaló, honfoglalás kori temetőjét.
Az első írott emlék, melyen Ibrány mint településnév szerepel, IV. László király 1280-ban kelt adománylevele. Ez idő körül épült a település első, román stílusú, az évszázadok során többször bővített és átépített, ma is álló, immár gótikus külsejű temploma.
A település életében meghatározó szerepet töltött be a tizennegyedik századtól kezdve az Ibrányi család, melynek egyes tagjai az évszázadok során a megye közéletének fontos alakjai voltak. Közöttük is talán a legjelentősebb Ibrányi László, az 1400-as években épült ibrányi vár kapitánya volt, aki kurucként előbb Thököly Imre oldalán harcolt, majd II. Rákóczi Ferenc ezeres kapitányaként halt hősi halált 1705-ben, Jánosházán.
A Tisza szabályozása, valamint a Belfő-, és a Lónyay csatorna megépítése alaposan megváltoztatta az ibrányiak életét; eltűnt a megélhetést biztosító vízi világ, a víz alól felszabaduló és termővé váló földek azonban az 1800-as évek végére néhány földbirtokos kezébe koncentrálódtak. Az itt élőknek zöme kénytelen volt napszámosként, vagy uradalmi cselédként tengetnie az életét. A szegény emberek saját föld utáni vágya agrárszocialista szervezkedésekben, az 1919-es földosztási törekvésben, a két világ-háború között pedig vallási alapon, vagyoni közösségben történt szövetkezésben nyilvánult meg igen markánsan.
A nagyfokú szegénység ellenére Ibrány az 1900-as évek első felében már a polgárosodás és a modernizációi csíráival rendelkezett (kisvasút, kövesutak, villamosítás, Hitelszövetkezet, Hangyaszövetkezet, gyógyszertár, körorvos, gőzmalom, gépe-sített uradalmi központok, stb.). Az oktatási és a kulturális életben is jelentős változások történtek. Az 1900-as években pl. már önálló óvodája volt. A két világháború között új, összenyitható tanteremmel rendelkező iskolák épültek, melyek kulturális rendezvényeknek is otthont adtak. Virágzott az amatőr színjátszás, a református egyház dalárdája pedig országos sikereket ért el.
Az igazi fejlődés azonban minden téren 1945 után köszöntött Ibrányra (is), melynek eredményeként a településünk 1973-ban nagyközségi, 1993-ban pedig városi rangot kapott, majd 2005-től kistérségi központ lett.
A régészeti lelőhelyekben és történelmi eseményekben gazdag település emlékeinek összegyűjtését Dr. Nagy Ferenc tanár - ma már a megyei levéltár igazgatója - kezdte el az 1970-es években, majd a gyűjtemény gyarapítását és gondozását az 1990-es évektől Gosztonyi Tibor könyvtárvezető folytatta és folytatja ma is.
Az immár tekintélyesre duzzadt helytörténeti és néprajzi anyag a 2005. márciusában felavatott művelődési központban kapott méltó helyet, közel félezer négyzetméteren.
A nagyméretű kiállító terem egyik felében a település régészeti és egyéb tárgyi emlékei, írott, rajzolt, fotózott dukumentumai találhatók, szinte teljes képet nyújtva Ibrány történelméről az őskortól napjainkig.
A terem másik felében a régi paraszti élet használati tárgyait tekinthetik meg a látogatók; a világítás, a sütés-főzés, a kenderfeldolgozás, a fonás-szövés eszközeit, régi gyerekjátékokat, valamint külön sarokban egy háromgenerációs cipészműhelyt.
A fentieken kívül gazdag látnivalót kínál két külön terem, illetve gyűjtemény is. Az egyikben az 1900-as évek első felére jellemző hiteles paraszti szoba, konyha és kamra látható, míg a másikban igazi egzotikum: a Dr. Berecz János által adományozott fa szobrocskák a világ minden részéről. Ebben a teremben nyertek elhelyezést az Ibrány utcáit, tereit, köztéri alkotásait és természeti szépségeit bemutató fotók is.
A sokszínű gyűjtemény híven tükrözi a településünk gazdag történelmi múltját. Hívunk és várunk ezért minden érdeklődőt! Aki figyelmesen megtekinti városunk helytörténeti és néprajzi gyűjteményét, az nemcsak az itt élők múltját, küzdelmes sorsát fogja megismerni. Ibrány történelmében ugyanis - mint cseppben a tenger - az egész Rétköz, sőt az egész magyar vidék sorsa és történelme tükröződik.
A múzeumlátogató ezért nemcsak jobb lokálpatriótává, hanem jobb hazafivá is válhat. Érdemes hát egyénileg, csoportosan, közös baráti, vagy családi programként is felkeresni az intézményünket.